A jogállamok szankciórendszerének alaptétele, hogy a vétkesekre kiszabott büntetés nem okozhat hátrányt ártatlan kívülállóknak. Papp László Tamás szerint e törvényelv sérüléséről beszélhetünk a médiahatóság kereskedelmi csatornákat rendszabályozó döntéseinél. Miért kap ugyanakkor enyhébb bánásmódot a politikai gyűlölet a bulvárgyűlöletnél? Nem kettős mérce ez? - teszi fel a kérdést a publicista.
Cselényi László, a Duna Televízió elnöke tavaly a Szörényi Levente-féle Árpád-pajzs kitüntetettje volt. Az általa vezetett tévé idén közvetítette a díjátadót; 2009-ben Morvai Krisztina is kapott Árpád-pajzsot. Cselényi ezek után "köszönettel" visszaadta a díjat. A publicista szerint elfogadni is hiba volt. Hisz a közszolgálat politikai semlegességre kötelezne.
Fél év összeomlás, illetve fél balra át – így összegzi a mögöttünk lévő hónapokat Navracsics Tibor, valamint kormánypárti megfelelője, a szocialista frakcióvezető, Mesterházy Attila. Mindkét értékelés politikusi típusduma, ami valós diagnózist nemigen ad. Igaz, nem is az a dolga. Szezonzárásra egyik párt sem erőltette túl kreatív tekervényeit. Nem úgy a publicista.
A szocialista párt lázasan keresi miniszterelnök-jelöltjét. Neki kellene a korábbi MSZP-re szavazókat visszahódítani. A párton belül erősödnek a hangok, hogy a szocialista párt tolódjon balra, sokan csatlakoztak a Fidesz „offshore-lovagok” elleni kampányához. Ettől remélik, hogy újfent ősbaloldali akolba lehet terelni a Fidesz által lenyúlt kádárista rétegeket. Hasznos ilyenkor bekukkantani e taktika kulisszái mögé.
Magyarországon véget ért a bipoláris pártrendszer. A Fidesz képében egyetlen, jelenleg igencsak túlsúlyos nagypárt létezik. A választás negatív szenzációja Vona Gábor pártjának döbbenetes méretű áttörése volt. Ebben a gazdasági helyzet, a közbiztonság megroppanása éppúgy szerepet játszott, mint jónéhány valós probléma elmaszatolása a közbeszédben. A Jobbik ezeket tematizálta és demagógiája hatékonynak bizonyult.
Húsz éve a Nagy Imre-újratemetés volt a demokrácia lélektani születésének kegyelmi pillanata. Ekkor dőlt el, hogy az állampárti rendszernek a gazdasági létfenntartó forrásai – nyugati hitelek – után a morális és pszichológiai tartalékai is kiapadtak. Tárgyalások indultak a demokratikus hatalomátadás módjáról. Két évtizedes a többpárti népszuverenitás gyakorlata Magyarországon. Ideje mérleget vonni. Szembesíteni hajdani tünékeny illúzióinkat a nyers valósággal.
Honi sajtóviszonyaink önkritikus elemzésére sarkall ama lehangoló Gfk-felmérés mely a Népszabadságban látott napvilágot. Eszerint „a tűzoltókban bíznak leginkább a magyarok, míg az újságíróknak és politikusoknak a szavára kevésbé adnak...a lista sereghajtói az újságírók és a politikusok.”
Az MSZP a félelemgerjesztésre, a Fidesz a gazdaságot tönkretevő elit felelősségre vonására e hegyezte ki a kortescsatát. Ugyanakkor a kérdés jelenleg az, mi lesz azután, hogy a választási eredmény igazolja a jobboldal diadalmas fölényéről és a baloldal mélyrepüléséről szóló előrejelzéseket? Döbbenetes, legalább háromszoros különbség van a két nagypárt viszonylatában. Innentől feltehető ama kérdés is: lehet-e jelenleg kétpólusú pártrendszerről beszélni?
„Kifehérednek az off-shore cégekbe menekített vagyonok. Az adóparadicsomokba menekített pénzeket és vagyont bevonjuk az adózásba. Célunk, hogy a nyereséges vállalkozások és vállalkozók ne tudják elkerülni a hozzájárulást a közöshöz” – ígéri az MSZP kampánykiadványa. Furcsa, hogy a hatalmon lévőknek hét év kormányzás után jutott csak eszébe eme kiskapu befalazása. Ennél már csak az groteszkebb, miszerint elvben valamennyi párt (sőt, az Unió is) fellépést sürget a hazai közteher jelentős részétől mentesítő „vagyon-és nyereségdisszidálás” ellen. Mindez azonban idáig csak papíron zajló alibi-ténykedés volt.
Mint a sajtó hírül adta, május 29-én meghallgatták Szilvásy Györgyöt a Központi Nyomozó Ügyészségen. A volt titokminiszter ellen folyó vizsgálat indoka: "hivatalos személyként, folytatólagosan elkövetett különleges személyes adattal visszaélés” alapos gyanúja. Gyurcsány Ferenc korábbi üzleti fegyverhordozója – aki „gazdájával” együtt csöppent vissza a politikába - nagy túlélő. Rajta van azon kormányhivatalnokok virtuális toplistáján, akik gyanús, vagy lényegét nézve tisztázatlan (de legalábbis etikátlan szagot árasztó) ügyekben valamilyen szinten érintettek lehetnek.
Profi médiahekker? Sértett, kiábrándult szocialista funkci? Netán a célba vett Veres-Gyurcsány-Szilvásy trió a tettes, valótlanságokkal spékelte a leleplező írást, hogy így hiteltelenítse? Vagy éppenséggel egy Fidesz-közeli ember rakta össze ügyesen a tényeket és a feltételezéseket? Vagy éppen egyik verzió sem igaz? Botladozunk a sötétben – kampányszezon van.
A szocialisták és a Fidesz mellett immár a Jobbik is birtokában van az összes választókorú polgár név- és lakcímadatait tartalmazó adatbázisnak. Bármelyik listát állító párt megtudhatja, hová vagyunk bejelentve. Mi, egyszerű polgárok, nem tilthatjuk le eme listához való hozzáférést. Így például ama szélsőjobbos párt, a Jobbik, amely választási kiadványában reklámozza a személyes adatokat közprédává tévő kuruc.info-t, elvileg rákereshet, melyik, őket kritizáló újságíró hol lakik.
Most, hogy kormányunk a válságkezelő ötletbörzén bedobta az ingatlan-és vagyonadó lehetőségét, valóban ideje volna olyan, az ingatlan-és vagyonszerzéshez kapcsolódó módosításnak, ami nagyon is beleférne az adórendszerbe. De az nem csak és kizárólag „pénzbehajtási” célú intézkedés lenne.
Az üzleti hírszerzés tipikusan olyan dolog, amiről keveset beszélünk, de nagyon is létezik. Az információlopás és „adat-orgazdaság” Magyarországon össztársadalmi játék, szinte mindenki űzi: cégek, pártok, köztisztviselők, szervezett bűnözői körök, és természetesen a magánnyomozók, sőt időnként a bulvártartalmú média is.
A Bajnai-kormány eltávolítása után a baloldalon 1989-90 óta nem látott átrendeződés lesz. A rendszerváltás óta „placcon” lévő képviselők, elnökségi-választmányi tagok, minisztériumi csúcskáderek, helyi elnökök többsége lecsúszik a belpolitikai hullaházba. Palotaforradalom a javából, s még nyílt szakadás sem kizárt az örökségért tusakodó irányzatok relációjában. Igazából senki nem tudja, milyenné válik a posztgyurcsányi MSZP.
Miután Spiró György munkássága érettségi tétel volt, az ultrajobbosok rászálltak az íróra, és felidézték 1984-ben írt, Jönnek című versét. Az író ellen indított nemtelen támadás csak azt bizonyítja, hogy a nemzeti fundamentalisták nem ismernek tréfát, amikor valaki bírálni merészeli a vak, önromboló nacionalizmust. Érdemes közelebbről szemügyre venni a „dúlt keblű mélymagyarok” nemzetfelfogását.
Kivágóné egykori alacsony rendőrállami beosztása miatt vállalhatatlan az szamizdatos ellenzék utódpártjának. Horn Gyula, Gál Zoltán és Medgyessy Péter – az egypártrendszer hajdani magas rangú, közép-, majd felsőszintű politikai bürokratáiként – mégis vállalhatók voltak. Amennyiben a Fidesz szerint Kivágóné fővárosi szerepvállalása tűrhetetlen, akkor miért engedték, hogy Szűrös Mátyás egykori KB-titkár kongresszusuk díszvendége (az általa vezetett szocdem párt pedig belpolitikai szövetségesük) legyen? Rég porba süllyedt már az etikai fundamentum, ahonnan a hivatkozott pártok e tekintetben bármit is számon kérhetnének.
Tiszalök után be kell ismernünk: megvan hazánk jelenkori történetének első rasszista sorozatgyilkosa. Indokolt az egyes szám használata, függetlenül attól, hogy úgy látszik, egy kisebb csoportról van szó.
Az adóhatóság tizenötezer dolgozója összesen 17,7 milliárd forint jutalmat kapott volna ebben az évben. Szakszervezetük elnöke jelezte, ha nem kapják meg ezt a pénzt, akár sztrájk is lehet. Nem valószínű, hogy a fiskális présben nyögő közteherviselők zokogásban törtek ki az APEH-sztrájk lehetőségének hallatán. Az sem valószínű, hogy az APEH-sztrájk akár csak minimális társadalmi szolidaritásra is számíthatna.
200+1 szabad, demokrata politikus szakít, cirkuszol, kivonul, vádaskodik és bőszen heréli a döglött lovat. Nagyjából így lehetne szabadon alkalmazni a párt választási jelmondatát az utóbbi napokra. Most a liberálisoknál játszódik le, ami számos, parlamentből kiesett (illetve oda bekerülni, netán visszajutni nem tudó) kispártot lökött belpolitikai sírba.
